A szénszál az izzólámpák fényforrásaként jött létre. Sir Joseph Wilson Swan (1828-1914), brit kémikus és fizikus feltalálta az izzólámpát, fényforrásként platinahuzalt használva. A platinahuzal hőállóságának problémájának megoldására Swan karbonizált papírcsíkokat használt helyette. Mivel a szénsavas papírcsíkok könnyen éghetők a levegőben, a Swan lényegében úgy oldotta meg ezt a problémát, hogy vákuumot hozott létre az izzóban. 1860-ban Swan feltalált egy félvákuumlámpát, amely karbonizált papírcsíkokat használ fényforrásként, az izzólámpa prototípusát. A vákuumtechnológia azonban akkor még nem volt kiforrott, így a lámpa élettartama rövid volt. Az 1870-es évek végére a vákuumtechnológia kiforrott, és Swan feltalált egy praktikusabb izzólámpát, és 1878-ban szabadalmat kapott.
A mesterséges szálak és a vegyi szálak megjelenése a szénszálas technológia „újrafeltalálásának” korszakát nyitotta meg. A mesterséges szálak, például a viszkóz (1905) és az acetát (1914) megjelenése a 20. század elején, és különösen a kémiai szálak, például a polivinil-klorid (PVC) (1931), a poliamid (1936) és a poliakrilnitril (PAN) kereskedelmi forgalomba hozatala a 20. század közepén (19., 20. a nagy teljesítményű szénszálas technológia tudományos alapkutatásaihoz az Egyesült Államokban.
Kína a szénszálra összpontosított és a kutatása viszonylag korán elkezdődött. Az 1960-as évek elején a Changchun Institute of Applied Chemistry már megkezdte a PAN-alapú szénszálak kutatását. Ebben az időszakban a japán Akio Shindo feltalált egy eljárást szénszálak előállítására poliakrilnitril (PAN) szálak alapanyagaként, és szabadalmat kapott. 1963-ban a Nippon Carbon Co., Ltd. és a Tokai Electrode Co., Ltd. felhasználta Shindo szabadalmát poliakrilnitril{10}}alapú szénszálak kifejlesztésére.
